Boros Élményeink

Ars poetica

Urbi és Zoli

Imádunk dolgozni a szőlőnkben! Imádunk -5 fokban metszeni, és 45 fokban fürtritkítást végezni! Előre érezzük a szánkban a saját borunk ízét! Előre látjuk a Variszkusz palackokat a barátaink asztalán. Igazság szerint, nincs olyan mozzanata a nadapi Csúcsos-hegy lábánál végzett szőlészeti munkának, amit ne szeretnénk. Emiatt tudjuk, hogy kiváltságosak vagyunk, és ezért még sokáig fogunk szőlő munkával és szép borok készítésével foglalkozni. Nincs tudásunk, mégis a legmagasabbra tesszük a lécet. Ha a szőlőt elviszik a seregélyek - legyintünk egyet. Ha a telepített oltványok nem erednek meg - újrakezdjük a telepítést. Ha a teljes termést elveri a jég - együtt kacagunk. Mi vagyunk a Nadapi Bolondok. Ez a mi hitvallásunk.
Bácsi Zoltán és Urbán Zsolt


A címketervezőnk

Brigitta a címketervezőnk

A szőlőben élő barátunk :)

Variszkuszi gyík

Facebook

Megosztás a facebookon
Írta: Bácsi Zoltán   

Szellemi táplálék szőlőműveseknek - 1. rész: Bussay doki

Márpedig a szőlőművelés szellemi muníció nélkül nem megy! Őszintén szólva, nem is igazán szeretném. Ha a borászat nem párosul természethű gazdálkodással, különböző filozófiákkal, a spirituális fejlődés lehetőségével, holisztikus szemléletmóddal, a munka nemesítő hatásával, s ha nem úgy tekintünk a Földre, mint élőlényre, akkor szólhat másról is a történetünk, mint szimpla vállalkozásról, mint pénzkereseti lehetőségről? Lehet, hogy nem. Viszonylag korán felismertem, hogy mélységében akarom érteni (és érezni), hogy mit jelent borásznak lenni. Ebben a témában az első nagy tanítást 2005 tavaszán Bussay dokitól kaptam.


Bővebben...
 
Írta: Bácsi Zoltán - 2013 január 06.   
Bálint Borárium

A közelmúltban rövid interjút készített velem a 25 legjobb hazai kisvendéglő egyikének megválasztott pázmándi Bálint Borárium.

 

Bővebben...
 
Írta: Bácsi Zoltán - 2013 január 06.   

Bott Judit

A tihanyi piacon nemrég megismertem egy férfit, aki korábban autószerelőként dolgozott valahol a Balaton-felvidéken. A hibás működést gyakran azonosította be úgy, hogy a járó motor fölé hajolva hosszan hallgatta annak zenéjét. A piacon viszont – élete nagy változását már megélve – tibeti zengőtálakat árul, és a használatukhoz is ért. Most is diagnosztikával foglalkozik tehát, csak nem autókat gyógyít, hanem – néhány síkkal magasabban – hangrezonanciával, embereket. Arra gondoltam, micsoda remek váltás ez, minőségi váltás, épp olyan, mint amilyenről Bott Judit mesélt egy Terroir Club-kóstolón.

Bővebben...
 
Írta: Bácsi Zoltán - 2012 február 29.   

mikis

Van nekem három barátom. Együtt dolgozunk. Ha tehetjük, együtt ebédelünk, és ha már épp tehetjük, s miért ne tehetnénk, nem a munkánkról beszélünk. Témákat feszegetünk, vitázunk, nagy örömmel, meghallgatjuk a másikat. Mindenkinek megvan a saját szerepe a rendszerben. A rendszert ismerjük és szeretjük. Meghívtam őket egy hétköznap este a pincémbe.

Bővebben...
 
Írta: Bácsi Zoltán - 2011 augusztus .23   

Losonci Bálint

2003. november 22-én, 17.25-kor egy hirtelen ötlettől vezérelve nem a Duna felé vettem az irányt Rambo cimborám cégétől hazafelé, hanem kikerekeztem a Bajcsy-ra, és becsöngettem a Borbarátba. Izgatott a gondolat, hogy talán be tudom szerezni a hiányzó számokat. Bálint nyitott ajtót. Hiányzó számokat nem találtam, de jót beszélgettünk, megjegyeztem magamnak az arcát.

Bővebben...
 
Írta: Bácsi Zoltán - 2011 január 03.   

Van énnekem egy újdonsült, francia barátom, Stephane, aki feleségével, Katival és a három gyerekükkel egész véletlenül épp mellénk költöztek. Márton-napkor meghívást kaptunk tőlük egy vacsorára, ahová 2008-as száraz Variszkuszt is vittem. Stephane-nek ízlett a bor, és töredelmesen beismerte, hogy neki van egy parasztháza szőlővel a Balaton mellett, de a szőlőműveléssel megbízott gazda évről-évre annyira vacak bort készít, hogy azt ő meg sem merné mutatni. A vacsora végén ígéretet tett; egyszer ő is iható, palackozott bort fog készíteni, ami után nem kell szégyenkeznie. Ez volt az első lépés.

Bővebben...
 
Írta: Bácsi Zoltán - 2010 november 22.   

Bor és zongora - II.

Baráti körbenSpontán ötlet szülte az eseményt. Két évvel ezelőtt a szemközti ház ablakából zene szűrődött ki. Bekukkantottam az utcáról. Nappalit láttam néhány emberrel. Valaki hegedűn játszott, egy másik fiatal valamilyen fúvós hangszeren, és ... és ez nekem tetszett. Lelkiismeret furdalás nélkül leskelődni kezdtem. Azt találtam, hogy néhányan zenélnek – néhányan pedig hallgatják a zenét, miközben a legkülönfélébb dolgokat csinálják. Volt aki újságot böngészett, más pedig teázott. Rájöttem, hogy az ötlet tökéletes, csak egy dolog hibádzik belőle: néhány jó palack bor. Elhatároztam, hogy összehozom a kamarazenét a borkóstolással.

Bővebben...
 
Írta: Bácsi Zoltán - 2010 június 7.   

Akkor a róka átfut a sorok között..., avagy Szepsy István Nyúlászó Furmintja

Szepsy IstvánSzepsy-kóstoló. A poharakban Nyúlászó Furmint. Pista mesél. Hetven ember hallgatja. Azt próbálja meg visszaadni számunkra, miért néz fel a Nyúlászó-dűlőre és a borra, amely ott készül. Miért adja majd ez a terület a legfontosabb borát. Milyenek a tőkék, milyen a kőzet, milyen arra az időjárás. Milyen érzés megpillantani a dűlőt a távolból, és milyen a látvány a dűlőből. Milyenek ott az illatok és a színek. Miért van kiemelkedő hangulata a helynek, miért érzi ott jól magát az ember. Nem könnyű feladat, eleinte nehezen találja a szavakat. Aztán elkezd mesélni.

(a kép forrása)

Bővebben...
 
Írta: Bácsi Zoltán - 2010 január 4.   

Kaló-kóstoló

Kaló ImreMég a Maligánban hallottam, hogy van egy szomolyai borász, Kaló Imre, aki elképesztő borokat készít. Például hatéves rozét kínál hordóból, aminek nemcsak hogy kutya baja, de teljesen új megvilágításba helyezi a rozét mint frissen iható bort. Ezen kívül azt is hallottam egyszer, hogy Kaló megállított egy, a borait kóstolni szándékozó, borhoz értő sommelier-t, és azt mondta: „Ne haragudj, de te nem jöhetsz be a pincémbe.” A mesélő úgy tolmácsolta, hogy Imre egyszerűen nem szimpatizált az illetővel.

(a kép forrása)

Bővebben...
 
Írta: Bácsi Zoltán - 2009 december 22.   

Bussay doki csörnyeföldi orvossága

Bussay LászlóEmlékszem, a Borbarát magazinban olvastam a cikket. A Doki az őszi telepítését tervezte, sok ezer tőkéről volt szó, aztán korábban jött az eső a vártnál. Pár barátjának említette csak, hogy gond van. Aztán a munka napján kint volt a fél falu, 15 évestől 75 évesig, a felesége közel száz emberre főzött. Akár a mesében.

(a kép forrása)

Bővebben...
 
<< Első < Előző 1 2 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL
Támogatja a Joomla! by