Ars poetica

Urbi és Zoli

Imádunk dolgozni a szőlőnkben! Imádunk -5 fokban metszeni, és 45 fokban fürtritkítást végezni! Előre érezzük a szánkban a saját borunk ízét! Előre látjuk a Variszkusz palackokat a barátaink asztalán. Igazság szerint, nincs olyan mozzanata a nadapi Csúcsos-hegy lábánál végzett szőlészeti munkának, amit ne szeretnénk. Emiatt tudjuk, hogy kiváltságosak vagyunk, és ezért még sokáig fogunk szőlő munkával és szép borok készítésével foglalkozni. Nincs tudásunk, mégis a legmagasabbra tesszük a lécet. Ha a szőlőt elviszik a seregélyek - legyintünk egyet. Ha a telepített oltványok nem erednek meg - újrakezdjük a telepítést. Ha a teljes termést elveri a jég - együtt kacagunk. Mi vagyunk a Nadapi Bolondok. Ez a mi hitvallásunk.
Bácsi Zoltán és Urbán Zsolt


A címketervezőnk

Brigitta a címketervezőnk

A szőlőben élő barátunk :)

Variszkuszi gyík

Facebook

Megosztás a facebookon
Írta: Bácsi Zoltán - 2011 augusztus .23   

Losonci Bálint

2003. november 22-én, 17.25-kor egy hirtelen ötlettől vezérelve nem a Duna felé vettem az irányt Rambo cimborám cégétől hazafelé, hanem kikerekeztem a Bajcsy-ra, és becsöngettem a Borbarátba. Izgatott a gondolat, hogy talán be tudom szerezni a hiányzó számokat. Bálint nyitott ajtót. Hiányzó számokat nem találtam, de jót beszélgettünk, megjegyeztem magamnak az arcát.

 

Pár évvel később már Bálint honlapját és cikkeit olvasgattam, kóstoltam az első Úrráteszit. A csepeli srác leköltözik a Mátrába, hogy bort készítsen. Nem kellett mondania, látni lehetett, hogy nem vetik fel az anyagiak. Ezért amikor megtudtam, hogy nagy hasznát venné egy utánfutónak, összedugtam a fejem Urbival. Én beszálltam pénzzel, Urbi pedig felhívta a medencéket építő vívótársát, aki épp tudott valakit, akinek épp volt egy eladó utánfutója, sőt, épp az az utánfutója volt, amit Bálint keresett, csak egy kicsit jobb állapotban, és kicsit alacsonyabb áron. Urbiék még a vizsgáztatását is elintézték, hogy Bálintnak csak föl kelljen húznia a Mátrába. Ez nyáron történt, valamikor 2005-ben, és azon az őszön Bálint már az utánfutóval szüretelt. Sokára tudta megadni a tartozását, de nem pánikoltam. A 2006-os 7x7-en találkoztunk, megkaptam a tartozást, és – ha jól emlékszem – egy ’99-es Szepsy 6 puttonyos aszút, ráadásnak a türelmemért.

Parola

Nemrég Mátrai Tőkések kóstolón voltam, harmincadmagammal. Bálint beszélt. Már nem az andezit-mész-agyag-vas tartalmú földről, a Gyöngyöspatán 2010-ben elért átlag 15-ös mustfokról, nem is arról miért érdemes maradékcukros bor esetén bentonit helyett halhólyaggal deríteni. Túl vagyunk már azon a döbbeneten is, hogy a régiek, a 10.000 tőke / hektáros Kadarka, Csóka, Mézesfehér ültetvényeiken 10-30 dekás tőketerheléssel dolgoztak, és hogy büntették azt a gazdát, aki október közepe előtt szüretelt borszőlőt. Bálint arról beszél, hogyan indult neki az útnak. Klasszikus sztori. Belefutott a Duna TV-n egy néhány perces interjúba, ahol Szepsy István beszélt-mesélt a szőlészet-borászatról, és a hitvallásáról. Néhány perc alatt eldöntötte, hogy ő ezzel akar foglalkozni.

Majd érdekes fordulatot vesz a történet. Bálint – csillogó szemmel – azt mondja, hogy érdemes kijönni a szőlőbe. A szőlőmunka szép és férfinak való. (... és nőnek) Ez nem bonyolult. Aki a szőlőben dolgozik, az természetben van. Tiszta a levegő, fúj a szél, jók az illatok. Nagyapáink még metszettek, a szépapáink is, hát nekünk is lehet metszeni. Lehet hagyományt ápolni. Ő mindenkinek javasolja, hogy próbálja ki a szőlőmunkát. Egyharmad hektárt megvenni nem lehetetlen, fenntartani sem őrületes befektetés. Meglesz a családnak az éves bora. -Tessék kijönni a szőlőbe, szólt az üzenet.

A jó ötletek már ki vannak találva. Hat héttel később volt esedékes az a kóstoló, ahol a Variszkusz is egy volt a tételek közül, és engem is megkértek, hogy meséljek a borunkról. Technológiáról keveset beszéltem (gyakorlatilag nincs technológia), de arról, hogy mit jelent nekem és Urbinak a Variszkusz sztori, annál többet. A legvégén pedig azzal zártam, hogy ha bárkinek a jelenlévők közül van kedve kipróbálni a szőlőmunkát, akkor szeretettel várom Nadapon, a 37-esben. Csak azt kértem, hogy aki jön, az egész napra jöjjön, 8 órára. Metszőollóval, meleg ruhával, kesztyűvel, esőkabáttal. A fizetség egy palóc leves plusz túrós palacsinta menü a nadapi Patkó Csárdában és bor.

Néhány héttel később csörgött a telefonom, Dávid hívott, hogy mikor és hol, kevéssel később pedig Leával beszálltak a metszésbe. Azóta már háromszor voltak kint, lelkesek, aranyosak. Csodálkoznék, ha egy éven belül nem vennének ők is szőlőt valahol. Tokaj-Hegyalja – Mátraalja – Nadap. Szepsy – Losonci – Bácsi – Dávid. A jó minták másolódnak, a helyes beszéd célba talál, vágyak ébrednek, a felismerés megszületik, az érzések utat törnek, csak cselekedni kell, s a hagyomány él tovább. Ez így jó. Számomra ez a Losonci effektus. Véletlenül be kell kapcsolni a tévét, meg kell hallgatni Pistát beszélni, és ha erős a hívó szó, akkor engedni kell neki. Bálint engedett. Tegnap volt a születésnapja. Isten éltesse!

(2011. július 7.)


Bácsi Zoltán

2011. augusztus 23.


Vissza a többi cikkhez



 
Támogatja a Joomla! by