Ars poetica

Urbi és Zoli

Imádunk dolgozni a szőlőnkben! Imádunk -5 fokban metszeni, és 45 fokban fürtritkítást végezni! Előre érezzük a szánkban a saját borunk ízét! Előre látjuk a Variszkusz palackokat a barátaink asztalán. Igazság szerint, nincs olyan mozzanata a nadapi Csúcsos-hegy lábánál végzett szőlészeti munkának, amit ne szeretnénk. Emiatt tudjuk, hogy kiváltságosak vagyunk, és ezért még sokáig fogunk szőlő munkával és szép borok készítésével foglalkozni. Nincs tudásunk, mégis a legmagasabbra tesszük a lécet. Ha a szőlőt elviszik a seregélyek - legyintünk egyet. Ha a telepített oltványok nem erednek meg - újrakezdjük a telepítést. Ha a teljes termést elveri a jég - együtt kacagunk. Mi vagyunk a Nadapi Bolondok. Ez a mi hitvallásunk.
Bácsi Zoltán és Urbán Zsolt


A címketervezőnk

Brigitta a címketervezőnk

A szőlőben élő barátunk :)

Variszkuszi gyík

Facebook

Megosztás a facebookon
Írta: Bácsi Zoltán - 2013 január 06.   

Bott Judit

A tihanyi piacon nemrég megismertem egy férfit, aki korábban autószerelőként dolgozott valahol a Balaton-felvidéken. A hibás működést gyakran azonosította be úgy, hogy a járó motor fölé hajolva hosszan hallgatta annak zenéjét. A piacon viszont – élete nagy változását már megélve – tibeti zengőtálakat árul, és a használatukhoz is ért. Most is diagnosztikával foglalkozik tehát, csak nem autókat gyógyít, hanem – néhány síkkal magasabban – hangrezonanciával, embereket. Arra gondoltam, micsoda remek váltás ez, minőségi váltás, épp olyan, mint amilyenről Bott Judit mesélt egy Terroir Club-kóstolón.

 

 

Ez még 2008. október 16-án történt, de az emléke máig friss. Nem a borok miatt, bár gyönyörűek voltak. Aki kóstolókra jár, tisztában van azzal, hogy az igazán felejthetetlen élményt nem maguk a borok, hanem a borász által személyesen kínált bor, a borásszal való beszélgetés, a bor köré szőtt Mese, a sztori jelenti. Judit arról mesélt, hogy ezt az egész tokaj-hegyaljai borászkodást nem gondolta ő annyira komolyan. Remek kalandnak tűnt inkább. Kapott egy felkérést, Dél-Tirolból Tokaj-Hegyaljára költözött, végezte a munkáját, két évig panzióban lakott.

De eljött a fordulat. Ennek stációit, gyanítom, csak Judit ismeri. Már nem szimplán nagyon jó borokat akart készíteni. Rájött arra, hogy ő és a férje, Józsi, meg akarják váltani a világot. A világ pedig egy jól behatárolható hely, úgy hívják, Tokaj-Hegyalja. Ez az ars poetica. Ez az összetartó erő. Ez kellene mindenkitől. Hősként élni, hőssé válni, ennél alacsonyabbra a mércét nem helyezni. Az Óperenciás-tengeren átkelni, a sárkányt legyőzni, az elrabolt és fogságban tartott királykisasszonyt megmenteni. (és feleségül venni…).

Judit_Józsi

Nagyon mélyen érintett, amit hallottam. Akkor arra gondoltam, hogy mindez talán valamennyi embernek a sajátja, a lélek legmélyebb bugyraiban ott motoszkál valami, ami nagy tettek felé hajt minket. Egy sort hozzáírni az élet nagy színművéhez, hiszen színház az egész világ. És színész benne minden borász férfi és borásznő. De vajon kinek sikerül? Egy pszichológus azt mondaná, tudattalanul mindannyian szenvedünk attól, hogy hétköznapjainkat a középszerűség oltárán feláldozzuk. Kifogásból van elég: férj, feleség, gyerekek, főnök, világgazdasági válság. Olyan programokat keresünk hát, ahol az asztal túlsó oldalán olyan lény áll, aki ennél messzebbre pillantott, a lécet az égig tolta, meg nem alkudott, a föld és ég között félúton lebegést elfogadni már nem hajlandó, a házát eladta, a munkahelyét feladta, ki mert állni a színpadra, a nagy szerelemre igent mert mondani, s az ő borát kóstolva mi is részesülünk ennek öröméből.

Ezért keressük hát a borászok társaságát? Behunyjuk a szemünket és elképzeljük, hogy hétéves korunkban pontosan tudtuk, ha egyszer felnövünk, tűzoltók leszünk. Orvosok, építészek, énekesnők, állatidomárok, fodrászok, focisták, pizzafutárok vagy erdészek. Itt áll valaki előttünk, és olyan szépen beszél arról, amiről valamikor még mi álmodoztunk. Ez a belépő aztán megérte az árát. Nekünk szinte már meg sem kell valósítanunk önmagunkat. Nekünk már meg sem kell valósítanunk önmagunkat?


Bácsi Zoltán

2013. január 06.


Vissza a többi cikkhez



 
Támogatja a Joomla! by